Mire számíthatsz itt?

Sziasztok!

Ez a blog bizony sütikről szól: receptekről és variálhatóságukról, tippekről és buktatókról (mert senki sem születik profinak, landolt már párszor a kukában sütim nekem is), kreativitásról és ötletekről. Őszinte leszek, pontosan tudom, hogy manapság minden nap indul egy új blog, az interneten szinte minden információ elérhető, na és persze nem utolsó sorban nálam sokkal profibbak osztják meg tudásukat, gyönyörű munkáikat, desszertjeiket a közösségi oldalaikon.

Nem is célom velük, vagy bárki mással versenyezni, és bizony nem állítom azt sem, hogy profi lennék. Nem vagyok az, de pont ez a lényeg: igazi édesszájú vagyok, aki rákapott az otthoni desszertezésre: könyvekből, internetről, nagyritkán tanfolyamokról, de elsősorban saját tapasztalatból igyekszem eltanulni a finom sütik készítésének fortélyait. Rengetegszer álltam úgy a konyhában, hogy próbáltam a kiszemelt receptet értelmezni, kitalálni a számomra hiányzó apró lépéseket, vagy épp óvatlanul sétáltam bele a kezdők csapdájába, és ejtettem olyan hibát, amit másodjára már nem tettem.

Mondjak példát? Kitaláltam, hogy vajkaramellát fogok készíteni, mert szaloncukorként milyen ötletes ajándék lesz Karácsonyra. Kinéztem egy szimpatikus receptet az internetről, és elkezdtem a karamella készítését. Aha. Első körben már ott elrontottam a dolgot, hogy a cukrot nem hagytam magától felolvadni, hanem elkezdtem kevergetni, majd frászt kaptam attól, hogy összeállt darabokra. Ahelyett, hogy vártam volna kicsit, és hagytam volna, hogy felolvadjon, szépen bepánikoltam, és félretettem a lábost (aztán törtem a fejem, hogy mégis hogy a fenébe fogom kiszedni a kőkeményre száradt cukrot a lábosból??), majd keresztet vetettem az első próbálkozásra. Vettem egy nagy levegőt, utánaolvastam kicsit mit ronthattam el, és a következő próbálkozásnál hagytam a cukrot magától felolvadni. Szuper, felolvadt a cukrom, mehet bele a vaj és a tejszín. Azt írta a recept, hogy tejszínt kell beleönteni, majd gyorsan kevergetni. Ó, hát ez menni fog! Kikaptam a tejszínt a hűtőből, kimértem a mennyiséget, beleöntöttem a lábosba, és azonnal kevergetni kezdtem. Mármint kevergettem volna, ha nem állt volna össze AZONNAL egy nagy karamelltömbbé. Innentől tehettem vele bármit, az a tömb nem akart megolvadni. Nem kellett sok ahhoz, hogy elveszítsem a türelmemet, kivágjam a kukába, és feladjam a karamell szaloncukor készítését aznapra. Rendben, utánaolvastam jobban ennek a résznek is később, és máshol megtaláltam azt a hiányzó információt, hogy a tejszínt is fel kell melegíteni /forralni, mielőtt a cukorhoz öntenénk. Harmadik nekifutásra végül sikerült olyan vajkaramellát készítenem amilyet szerettem volna. Az egy másik dolog, hogy nagyon örültem volna, ha nem kell két alkalommal kidobnom azt, amivel dolgoztam. Bizony, ez a blog azért is jött létre, mert felvállalom, hogy rengetegszer futottam bele olyan hibákba, ami a rutinos (vagy a kezdő, de alapos, sokmindent átolvasó kezdő) desszertkészítők számára fel sem merül hibalehetőségként.

Persze messze nem csak receptek, tanulságok és tippek, hanem ötletek, inspirációk egyaránt lesznek itt. 

Kommentekben pedig szívesen fogadom az ötleteket, tippeket Tőletek is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sutimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr9213578605

 

insta_kep.jpg

Sütimesék

Üdvözöllek a blogomon, ahol bizony minden a sütikről szól: receptekről és variálhatóságukról, tippekről és buktatókról (mert senki sem születik profinak, landolt már párszor a kukában sütim nekem is), kreativitásról, inspirációkról és ötletekről. Ha kíváncsi vagy kicsit többre is, akkor nézd a Viasaton indult Ide Süss című sütis műsort, mert az első évad szereplői között engem is megtalálsz!:)

Facebook oldaldoboz

Friss topikok